Az írástudó.

39 ¹Milyen más, aki egész lelkét arra adja, hogy a Magasságbeli törvényét tanulja; kutatja az elődök bölcsességét, s a jövendölésnek szenteli idejét. ²Neves emberek mondásait őrzi, s behatol a példabeszédek világába. ³A hasonlatok titkait fürkészi, s a bölcs mondások értelmét keresi. ⁴A főemberek közt teljesít szolgálatot és megjelenik a fejedelmek előtt. Bejárja idegen népek országait, fölfedez jót s rosszat az emberek között. ⁵De szíve azon van, hogy reggeltől Urát s Teremtőjét keresse. Lelkét a Magasságbelihez emeli, imára nyílik ajka, s bűneiért eseng. ⁶Ha tetszik Urának, a Hatalmasnak, akkor eltölti az értelem lelkével. Bölcs szavak törnek elő belőle, és imádságában az Urat dicséri. ⁷Bölcsen gondolkodik, ért a tudományhoz, s titkok megértésén járatja az eszét. ⁸Nyilvánosságra is hozza tanítását, s dicsekszik az Úrnak szent szövetségével. ⁹Bölcsességét sokan magasztalják, s az nem is múlik el az idők végéig. Az emlékezete nem enyészik el, késő nemzedékek emlegetik nevét. ¹⁰A népek regélnek nagy bölcsességéről, és a gyülekezet zengi dicséretét. ¹¹Amíg él, más ezernél jobban magasztalják, és mikor elszenderül, elég neki ennyi.

Felhívás Isten dicséretére

¹²Megfontoltan tovább folytatom beszédem, mert úgy tele vagyok, akár a telihold. ¹³Hallgassatok rám, istenes fiaim, s virulni fogtok, mint rózsa a víz mentén. ¹⁴Illatotok árad, akár a tömjéné, s mint a liliomok, virágot hajtotok. Zendüljön hangotok dicsérő énekre, áldjátok az Urat minden műveiért. ¹⁵Adjatok nevének illő tiszteletet, és magasztaljátok dicsérő énekkel, húros hangszeren kísért dallamokkal, ujjongjatok és zengjetek éneket. ¹⁶Hatalmas az Úrnak minden keze műve, amit csak elrendel, minden megvalósul. Ne kérdezze senki: „Mire jó ez vagy az?” A maga idején kell mindent megtudni. ¹⁷Szava felfogta a vizeket, mint a töltés, de egyetlen szava megnyitja zsilipjüket. ¹⁸Bármit akar, meglesz, hogyha elrendeli, és a segítsége nem ismer akadályt. ¹⁹Az élők minden tette nyitott könyv előtte, az ő szeme elől semmi sincs elrejtve. ²⁰Ősidőktől fogva letekint (a földre), és nincsen semmi, amin csodálkoznék. ²¹Ne kérdezze senki: „Mire jó ez vagy az?”, mert mindennek megvan a rendeltetése. ²²Amint áldása folyóként mindent elárasztott, s mint az árvíz szokta, mindent átitatott, ²³éppúgy haragját is öröklik a népek – sós tengerré tett termékeny földeket. ²⁴Az igazak számára simák az útjai, de járhatatlanok az istenteleneknek. ²⁵A jóknak jót rendelt a kezdet kezdetétől, ám a gonoszoknak rosszat rendelt. ²⁶Ami a legfontosabb az ember életében, az a víz, a tűz, a vas és a só, a búza java, a tej meg a méz, a szőlő leve, az olaj és a ruha. ²⁷Ezek mind javukra szolgálnak a jóknak, de a gonoszoknak ártalmukra vannak. ²⁸A szelek között is van, amit büntetésnek szánt, s büntető ostorként forgat haragjában. A pusztítás napján kiadják erejük, és Teremtőjük haragja elcsitul. ²⁹A tűzvészt, jégesőt, éhséget és pestist – ezt mind büntetésnek szánta. ³⁰A ragadozó vadak, skorpiók, viperák, és a bosszú kardja: az istentelenek vesztére szolgálnak. ³¹Ujjonganak, ha parancsot ad nekik, készen állnak, mikor szüksége van rájuk, és parancsának nem szegülnek ellen. ³²Kezdettől fogva meg voltam győződve, átelmélkedtem és írásba foglaltam: ³³Az Úristennek minden műve jó, ami szükséges, azt bőven és kellő időben megadja. ³⁴Ne mondja senki: „Ez rosszabb, mint az.” A maga idejében érték valamennyi. ³⁵Most hát ujjongjatok egész szívetekből, és magasztaljátok fennen az Úr nevét!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet